A nőgyógyászaton sokat kellett várni, pedig csak hárman voltak. Elfelejtett könyvet hozni – erre majd nagyon kell vigyázni, hogy ne induljon el ez a felejtés. Önkéntelenül a kis reklám – TV-re tévedt a szeme, ahol most kivételesen nem a kerületi önkormányzat újabb hőstettei voltak láthatók, hanem valami természetfilm. „Ma már nehéz elképzelni, hogy a földtörténeti középkorban Budapest utcáinak helyén tenger hullámzott. A metróépítéseknél 11 méteres mélység alatt még rendre találnak Ammonyta-kövületeket az üledékes kőzetben. A Tethys ősóceán lassan bezárult és visszahúzódott…” Nem tudta meg, hová húzódott vissza, mert a kijelzőn most felvillant az ő száma, a 49-es.
Hazafelé menet kicsit imbolygott. Nem volt rossz, csak bizonytalan, mintha néha megmozdulna a lába alatt az aszfalt. Talán tényleg túl sok vért veszített. Változó kor. Hirtelen nagyon pontosnak érezte ezt a kifejezést, öregedő nőgyógyásza felemelt kezű, tehetetlen gesztusával együtt. Nem tudni pontosan, mikor és hogyan, de néhány év alatt tényleg minden megváltozott. Egy lágy héjú tojásban formálódó élőlény: a hártyán át látszik a növekedés, a mozgás, de még csak sejthető a forma, míg a máról holnapra átlátszóvá vált burok elszakad, és előmászik az állat, a maga egyszeri, teljes valójában.
Furcsa kis diadalt érzett attól, hogy akkor most kora délután tornázni fog a saját lakásában. Ilyenkor szokott kezdődni az értekezlet. Kinyitotta az ablakot, lefeküdt a szőnyegre. A TV-ben gyorsan átlapozott a hírcsatornákon, reklámokon, az éppen valahol tartó filmeken. A képernyő egyszerre mélykékre váltott: citromsárga, arany és fekete halrajok lebbentek át a szobán, a távoli korallerdő felé. Ez jó lesz. Minden lábemelésnél közelről látta a megereszkedett bőr ismerős lankáit. A háttérben tűzvörös, sötétlila tengeri rózsák hajladoztak a láthatatlan áramlatokban. Óriás, ezüstös test villant a formáikat riadtan váltó halgömbök sötét tömbje felett. A fenék homokjából parányi, sarjadó fűre emlékeztető csápocskák álltak ki. A gyűszűrák sohasem hagyja el azt a tenyérnyi területet, ahová kifejlett korában beássa magát. Tökéletesen utánozza az aljzaton növő zostera vulgaris mozgását, így ejtve csapdába az azzal táplálkozó apróbb halakat. Túlélése a tengerifűhöz való hasonlóságán múlik. Az óriáspolip nősténye sziklaüregbe bújva őrzi ivadékait. Nem táplálkozik többé: pusztulása után kicsinyei teste maradékát fogyasztva nőnek föl. Egy óra múlva fölkelt a szőnyegről, és befejezte a reggel félbehagyott mondatot a gépen: …hivatkozva fenti képesítéseimre, a meghirdetett állást örömmel vállalnám. Az ékszeres tálkából tűnődve emelte ki Dédike gyöngysorát. Rég nem viselte.
