a fiókodban találtam egy sötétbarna bőrkötéses füzetet ami nagyon réginek tűnik. eddig még soha életemben nem nyithattam ki az íróasztalod fiókjait soha életemben nem ülhettem az asztalodhoz soha életemben nem próbálhattam ki a töltőtolladat de valamit muszáj lesz tenni a fiókoddal ezt neked is meg kell értened.
ki kell válogatnom mi az amit szerinted meg kell tartanom segíts hol kezdjem.
az íróasztalod például egy elég nagy probléma nem vihetem magammal nálam nem fér el. én nem élek egyedül három szobában mint ahogy te éltél én egy szobában élek egyedül. tudom ezt el se kezdem pinceajtó. aztán tenni kell valamit a műhellyel a sok lommal a kútban fészkelő darazsakkal.
nincs megmetszve a szőlő ez furcsa.
az ablakpárkány viszont így marad neked sem volt rá időd hidd el nekem sem lesz ezt nyilván nem is kérheted. és a régi szobámban halomban állnak a könyvek. az enyémek is. most már mind az enyém. mit tegyek ennyi könyvvel a garzonba nem vihetem egyetlen könyvtárszoba lenne az egész. vigyem a satupadot is a cirkulát a búvárszivattyút adjam el dobjam ki egyik sem megy nem is akarok belegondolni. köszi apa ez nem indul túl jól. itt van a régi késed erre nagyon vigyáztál. ez nagyon jó.
voltak neked barátaid hol van ilyenkor mindenki. nem akartad ezt az egészet odaadni valakinek ha úgy alakul.
egyébként meg most őszintén te sem használtad ezeket túl sokat.
még egy dolog az eszembe jutott te mit kezdtél anya dolgaival hol van mindene ha ezt elárulnád azzal sokat segítenél.
itt a bőrfoci amikor megkaptam azt mondtad másnap egész délután focizunk és másnap egész délután szakadt az eső. szerinted miért erre emlékszem. tudom el sem kezdem pinceajtó.
mintha rosszat tennék leülök a kedvenc asztalodhoz és kinyitom a fiókodban talált bőrkötéses füzetet. honnan volt neked ilyesmid és minek. hallom ahogy sóhajtanál egyet. hiába néznél így ezt most el fogom olvasni.
ceruzával írtál a füzetbe macskakaparás ez nem is írás nem is tudtam hogy így írsz ez alapján fel sem ismernélek.
egy hosszabb szót próbálok elolvasni beljebb kezdett sor első szava az oldalnak majdnem a közepén. ezek valahogy puha betűk. a te írásod nem volt szálkásabb úgy értem szögletesebb szikárabb a te írásod nem volt szótlanabb vagy csak velem voltál ennyire vonalas. nem rosszból mondom de ezek a betűk itt nem praktikusak sőt bármilyen távol álljon tőled az ilyesmi de ebben az írásban élvezet van. valld csak be ez egy titkos napló. soha nem engednéd hogy elolvassam de az is igaz hogy el sem tudom olvasni a kézírásodat. nézem a papírt megnő a csend. nem válaszolsz ellenállsz.
ennek semmi értelme kezdem újra én ráérek. kettőnk közül már elnézést apa de nekem maradt több időm szóval apa miért nem használsz nagybetűket. mi ez az egész ez az írás szinte olvashatatlan.
aztán sikerül mégis egy szót elolvasni azt hogy katalin. a hangodon szólal meg anya neve. hallom ahogy hívod az üres előszobából. katalin ezt írtad. katalin ma igent mondott madarat lehet fogatni vele. kár volt félni boldogság.
ez hihetetlen. ezt nem vártam volna. köszönöm apa. aznap kezdted írni a naplód. féltve őrizted ennyi éven át. soha nem is láttam de most itt van. most majd láthatlak nálam fiatalabbnak. látlak majd tele reményekkel érzésekkel és lehetőségekkel. történeted van apa. jövőd van.
remélem nem bánod de lapozok ezt muszáj tovább olvasnom.
és nincs tovább. nem folytattad a második oldalon már csak ennyit hagytál.
látok mindenkit ahogy eljössz távol még szalad át valaki megérkezel örömmel vártunk a felhőt nyárfa söprögeti.
ez valami idézet lehet vagy te írtad én már nem tudom.
ezzel vége nem tudom mit vártam másfél oldal a naplód apa. ülök tovább nézem a szomorú kisbetűidet.
