Inkább gyere, nézd, itt az album, amit kértél. Van benne pár kép a dédiről. Szerintem nem hasonlít rá egyik unoka se, de csekkold le te is, hátha a te szemed mást lát. Hogy mi? Szigorú arca van? Az is volt, nagyanyád folyton mesélte, hogy miket kapott otthon. Tudod, öten voltak testvérek. A mama volt a legidősebb, az egyetlen lány a családban, úgyhogy a dédi tőle várt el mindent. Igen, öten, várj csak, van róluk kép, itt, ni. Ráadásul a dédi nagyrészt egyedül nevelte őket. Háború is volt, meg amúgy sem volt divat a férfiaknak kivenni a részüket a gyereknevelésből. Szóval a mama volt a dédi fő segítsége már egészen pici korától, nem nagyon hagyta őt gyereknek lenni.
Viszont ezt figyeld, itt van nagyapád a második feleségével, emlékszel rá? Hú, nagyon nagyvilági, piperkőc nő volt. Folyton szórta a pénzt ruhákra meg ékszerekre, mindig tip-top volt a haja, a körme is… nagyanyád szöges ellentéte. Ő rengeteget dolgozott, nem volt ideje ennyit szépítkezni. De hát nagyapád is férfi, és elvette az eszét a külcsín.
Az ott én vagyok a mamával, Pirivel meg a Lacival. Látszik, hogy nagyanyádnak Laci volt a kedvence, úgy ölelgeti itt is. Hát, tudod, ő volt a legkisebb, az egyetlen fiú is, úgyhogy ő mindent megkapott, amit csak kért. Vasárnaponként még külön csinált neki rántott húst, mert azt szerette a legjobban, nekünk meg csak a zöldbabfőzelék jutott. Amikor felnőttünk, akkor is őt segítették mindenben, kapott pénzt, lakást, nekem ezekért dolgoznom kellett. Meg a Pirinek is, bár ő mindig a könnyebb utat kereste, azért ment hozzá a Gáborhoz, hátha ő majd eltartja, de pechje volt vele. Emlékszel, elváltak ők is. Kicsit dolgozni kellett volna a kapcsolaton, nem csak élni egymás mellett.
Az is ott a Laci, itt már beteg volt. Vastagbélrák. Későn vették észre, pedig mondtam neki, hogy menjen el, nézesse meg magát, mert állandóan bajai voltak az emésztésével, de annyira utálta az orvosokat, hogy inkább szenvedett. Aztán amikor eljutott vizsgálatra, már nem nagyon tudtak rajta segíteni.
Az apa meg én, itt mutattam be őt a nagyszüleidnek. Szerintem ekkor még bírták őt. Fiatalon gépészmérnök akart lenni, ez eléggé lenyűgözött mindenkit. Aztán tudod, otthagyta az egyetemet, próbált mindenfélét, mire kikötött az építkezéseken. Pedig mennyit nyüstöltem, hogy értelmesebbet is csinálhatna, de valamiért nem akart onnan eljönni. Amúgy jól keresett, csak ne vitték volna bele a folytonos ivászatba...
Azok? Igen, apád szülei. Jól emlékszel, egyáltalán nem voltunk jóban. Borzasztóan pökhendiek voltak velem mindig. Szerintem haragudtak rám, úgy gondolták, hogy apád miattam kallódott el. Mintha én kértem volna, hogy legyen alkoholista, és dolgozhassak helyette is, meg nevelhessem fel egyedül a gyerekeit. Igen, hamar elmentek, hát, nem vigyáztak eléggé magukra.
Az a mi esküvői fotónk. Igen, egy kicsit látszik. Nem, nem így terveztük, de így alakult. Mert elvárták, hogy legyen esküvő, ha már becsúszott a baba. Nem volt lagzi, hát látod, hogy a szertartásra is csak a közeli rokonokat hívtuk el! Persze, hogy szerettem volna én is nagy esküvőt, de hát ez nem adatott meg, sajnos...
A végén vannak rólatok is fotók. Nézd meg a nővéredet a tablóképén, mindig felbosszant, ha látom. A fotózás napján reggel mondtam, mit mondtam, könyörögtem neki, hogy csinálja már meg rendesen a haját, meg a blúzát is ki kellene vasalni, de ő csak azért sem volt hajlandó egyikre se. Hát ez lett a vége. Veled nem voltak ilyen gondjaim, te mindig hallgattál a szép szóra. A te fotód jó is lett.
Na de, fiam, itt van, odaadom, nézegesd csak. Én kimegyek elszívok egy cigit.
