– Jó napot kívánok, vettem önöknél tegnap egy lapra szerelt könyvespolcot, de hiányoznak belőle az összeszereléshez szükséges csavarok.
– Értem, és mit parancsol?
– A csavarokat, természetesen.
– Mi nem árulunk csavarokat.
– Én azt tudom, hölgyem, de polcot árulnak csavarokkal, és ahogy tegnap szomorúan tapasztaltam, anélkül is.
– Sajnos nem tudok önnek segíteni, a csavarok a polchoz járnak, nekünk külön csavarjaink nincsenek, vegyen csavarokat a barkácsboltban, ha szükséges.
– Nézze, asszonyom, szeretném, ha megértene, az önök által forgalmazott polcokhoz járó speciális csavarokról beszélek, a barkácsboltban kapható egyáltalán nem passzol úgy a lyukba, ahogy kéne. Önök eladtak nekem egy lapra szerelt könyvespolcot, ám az összeszereléshez szükséges apró kis részletek hiányoznak. Nem tudom összerakni a polcot ezek nélkül, és épp ezért arra kérem, tájékoztasson, milyen lehetőségeim vannak.
– Én tájékoztassam önt a lehetőségeiről? Ez, kérem, az ügyfélszolgálat, életmód-tanácsadással sajnos nem szolgálhatok.
– Jó, akkor konkretizálom a dolgot: vagy visszaveszik a polcot és visszafizetik nekem az árát, vagy kicserélik egy olyanra, amiben van csavar, vagy adnak egy csavarkészletet. Nos, melyikre van lehetőségem számla ellenében?
– Mindegyik polchoz jár, kérem, csavar.
– Az enyémben mégsem volt, tehát?
– Hogyhogy nem volt? Talán csak kiesett, és nem találta meg.
– Nem, nem, biztosíthatom, nem volt a dobozban csavar.
– Tudná ezt bizonyítani?
– Mit?
– Hogy nem volt a dobozban csavar.
– Mégis hogyan kéne nekem ezt bizonyítanom?
– Ezt most tőlem kérdi?
– Kitől mástól: ön mondta, bizonyítsam, mire én visszakérdeztem, mégis, hogyan?
– Ezt nem az én dolgom eldönteni.
– Hogy bizonyítsak valamit, ami nincs? Ön hogy bizonyítaná?
– Nekem nem hiányoznak a csavarjaim.
– De ha hiányozna, hogy bizonyítaná? A boltban csak nem bonthattam ki a lezárt dobozt, otthon egyedül nyitottam ki a csomagot, még ha videóra veszem, akkor is mondhatná, manipuláltam a felvételt! Nézze, gondoljon csak bele: mi előnyöm származna abból, ha kapnék egy extra csavarkészletet? Semmi! Na, ugye. Önmagában tehát az, hogy betelefonáltam, bizonyítja, hiányoznak a csavarok.
– Nem, ez semmit nem bizonyít, már ne is haragudjon.
– Elnézést, beszélhetnék a felettesével?
– Nem.
– Hogyhogy nem?
– Úgy, ahogy mondtam, nem.
– Ez hallatlan. Panaszt fogok tenni az áruház igazgatójánál.
– Tegyen csak, uram, bátran, már ha sikerül elérnie.
– Tehát ez az utolsó szava? Meg se próbálja megoldani a helyzetemet?
– Miért nekem kéne megoldanom az ön helyzetét?
– Mert önök okozták azt.
– Mi? Mit?
– Nem érti? Önök vállaltak valamit, és nem teljesítették, mármint, hogy maradéktalanul átadnak nekem egy polcot. Én azonban a magam részéről kifizettem azt csavarostul. Tehát önök tartoznak nekem egy zacskó csavarral.
– Már hogy tartoznánk magának? Hisz megkapta a polcot.
– Meg, de csavar nélkül, tehát úgy kaptam meg, hogy tulajdonképpen nem kaptam meg.
– Én ebből egy szót sem értek.
– Hát ezt nem hiszem el. A polc csavar nélkül szart sem ér, érti már?
– Én, kérem, ezt értem, csakhogy mi bútorokat árulunk, nem csavart.
– No de milyen bútor az, ami nincs összerakva? Ami nem látja el a funkcióját?
– Lapra szerelt.
– Ön tudna egy lapra szerelt polcra könyveket rakni?
– Még nem gondolkodtam el ezen a kérdésen.
– Akkor most a kedvemért, tegye meg. Kézhez kap valamit, ami látszólag az, ami lehetne, hacsak nem hiányozna belőle épp az, ami azzá tenné, ami.
– A polcot nem a csavar teszi azzá, ami, már ne is haragudjon.
– Hát akkor mi?
– Amit rátesz, az.
– No de ha nincs összeszerelve, hogy teszek rá bármit is?
– Ezt nem az én dolgom eldönteni.
– Tudja, hölgyem, pont úgy beszél, mint a tudósok, papok, politikusok, orvosok, tanárok, hivatalnokok és bankárok ebben a lapra szerelt pozdorjavilágban. Addig csűri-csavarja, míg a végén, lám, semmi nem sül ki az egészből.
– Mert ez nem pékség. Halló, itt van még? Nos, ez is letette... Tessék, ügyfélszolgálat, miben segíthetek?
