hogy a karácsonyi pluszkilókat beleszámítva 70 kg-ot szorítok ki a térből. A digitális mérleg kettőt villan és eltűnnek a kegyetlen számadatok.
Az egykor kis terjedelmű test negyvenhárom telet élt már meg, és az újévi fogadalmam szerint 2024 nyarára ismét bikinimodellre edzi magát, azaz a BMI kalkulátor szerint a százötvenhét centiméteres magasságomhoz illő negyvennyolc kilósra. A konditeremben elkérik a nevem, címem a tagságihoz.
Életem 1979 nyarán kezdődött gondolati síkon, gyakorlatban 1979 telén, egészen konkrétan pedig 1980. júniusában. Anyámtól a szülőszobán megkérdezték, hogy hívják a kislányt, mit írjanak a táblára a születési helyen és dátumon kívül.
Amikor bölcsődébe mentem, szegény anyámtól ugyanígy elkérték a nevem, a születési helyemet és a dátumot, majd a következő három évben egy alma jelbe zsúfolták mindezeket. Az óvodában már egy vödör takarta a személyes adataimat.
Az iskolában kétszer kaptam év végén jutalomkönyvet, benne a nevemmel és a kiemelkedően sikerült tanév adataival, -tól -ig kiváló teljesítményemért.
Az egyetemi felvételi lapon be kellett írni a nevemet, a születési adataimat, szegény anyám nevét és a választott szakokat, amikre mind felvettek.
Három nyelvvizsgám közül kettő teljesen felesleges, úgyis csak az angolt használom.
Ugyanúgy, mint a diplomáimat, kirakhatom bekeretezve a falra, de jobb helyen vannak a fiók mélyén. A nyelvvizsgák díszes papírján ott virít a nevem, születési dátumom és szegény anyám neve.
Házas vagyok, gyermektelen és ez, a közös megegyezés szerint, már így is marad. A házassági anyakönyvi kivonatunkon ott szerepel mindkettőnk neve, születési dátuma és szegény anyáink neve.
Diploma után két évig az voltam, aki mindig is akartam lenni: újságíró. Az igazolványomon ott volt a nevem, a születési dátumom, a „Sajtó” felirat és életem legrosszabbul sikerült arcképe. Aztán leakasztottam a nyakamból, mert valamiből élni kellett.
A két bölcsészdiplomámmal személyi asszisztensnél feljebb nem vittem. Munkáltatóm elkérte a nevemet, a születési dátumomat, szegény anyám nevét és a bankszámlaszámomat.
Még jó, hogy nem lettem tanár, így csak a tüntetésen fújtak le gázspray-vel a rendőrök. Az őrsön elkérték a személyigazolványomat és a lakcímkártyámat, ezekről írták be a számítógépbe a nevemet, születési dátumomat, szegény anyám nevét és a lakcímemet. Persze, csak az ideiglenest címet, mert saját lakásról nem is álmodhattunk, még albérlőként is a közjegyző elé citáltak minket szerződéskötésre.
A dokumentumhoz elkérték a nevünket, a születési dátumunkat, szegény anyáink nevét és még munkáltatói igazolást is vinnünk kellett.
Tizenkilenc hónapig vártam a műtétre, mondhatom, hogy felkészültem. Vécépapírt és gyógyszert hozzon – mondta flegmán a karikás szemű nővérke, és elkérte a nevemet, a születési dátumomat, szegény anyám nevét és a kórelőzményemet. A műtét előtt aláírtam a nyilatkozatot.
A húsevő baktérium, ami a kórházi fertőzés során megtámadta a testemet, nem kért el semmilyen adatot, megelégedett velem. A kórház aláírta a saját felmentését, a munkáltatóm meg az elbocsátási papírokat.
A bevándorláshoz szükséges formanyomtatványokat a netről töltöttem le, mellékelni kellett az útlevelemet – benne életem második legrosszabbul sikerült fotójával –, a születési anyakönyvi kivonatot, és az erkölcsi bizonyítványt.
Szegény anyám kísért el az orvosi vizsgálatra és DNS mintavételre.
Aznap jöttek meg a válási papírok, rajta a lánynevemmel, amit szegény anyám adott anno, a születési dátumommal, a te neveddel és születési dátumoddal, amikor a szponzorom támogatási igazolása is megérkezett. Egy hónapom volt összecsomagolni és kutatóként munkába állni.
A bevándorlói vízumomon ott van a nevem, a születési dátumom, és szegény anyám neve, akit zokogva hagytam a reptéren, a departures tábla alatt.
