Olvassa el a döntősöket!

2021 2019 2018 2017

Tamási Rebeka: Nem kéne, hogy elmenj

Nem kéne, hogy elmenj

Ha akarod, körbe vezetlek. Ez a Bobi háza, de most a kerti szerszámokat tartja benne apu. A Bobi tavaly halt meg, tele volt belül rákkal, és el kellett altatni, mert már nagyon fájt neki. Az ott a riasztó, most az őrzi a házat, meg ha látod, a Lufi tacskó a szomszédban, bár ő legtöbbször bent van. Egy néni a keresztbe-utcából azt mesélte anyunak, hogy itt majdnem minden kutya rákban hal meg, és megmutatta az ő kutyáját is. A Manó is rákos volt, meg a néni is. Azóta nincs kutyánk.

Ez a veteményes, anyu nagyon viccesen káromkodik, mikor a poloskákat üldözi, megszúrták az összes paradicsomot, úgyhogy a boltban kell venni drágán. Apu szokott locsolni meg permetezni. Vettek gyümölcsfákat. De azok még, látod, ilyen kis kórók, tavaly is egy sárgabarack volt a termés. A málna se maradt meg, pedig apu mindig arról mesél, hogy kissrácként annyi málnát ettek, hogy csupa piros lett a foguk. Apu, piros foggal, hihi!

A házunk egy régi szemétdombra épült, szép tárasasház. Új építésű. Anyu szerint modern és praktikus, ezért akartak ilyet. A cukrászdás bácsi azt mesélte, hogy a város széle egy nagy gyümölcsös volt. Innen vitték a barackot meg a cseresznyét Budapestre, leúsztatták a folyón a kofák. Ez új volt nekem, a kofák. Ő mesélte a szemétdombot is, hogy azóta fogalma sincs, hogy mi lesz a szeméttel. Régen, amikor még telefonfülke állt a kereszteződésben, az utcák végén volt egy nagy konténer, oda hordták a szemetet. Aztán jött a kukásautó, és elvitte a szemétdombra. De folyton nő a város, mindenki itt akar lakni, beépítik ezek még a szemétdombot is, ezt mondta.

Én például nem akartam, nekem mindegy volt, hol lakunk, de anya azt mondta, hogy kicsi volt a lakásunk, és már nagyon vártak téged. Azt akarták, hogy legyen kert, mert az jó a gyerekeknek. Felvették a hitelt és befizettek a házra, de sokáig nem is épült meg. Most már jó, már három éve itt lakunk, nyáron itt szoktunk grillezni a teraszon. Innen is be lehet jönni, ezt is anyuék akarták, hogy ilyen kapcsolatos kertes legyen a ház. Kertkapcsolatos. Ez az ebédlő, ez csak egy sima ebédlő. Az a konyha, a késekhez nem szabad nyúlni, csak a vajashoz. A nappaliban van a tévé meg a kanapé, ha a karfára ülsz, ronda lesz. Anyuék szobájában van a nagy rugós ágy, de most már túl nagy vagyok, és nem engedik, hogy ugráljak rajta. Az én szobám ilyen szép, tavaly kaptam az íróasztalt, a suli miatt. Látod, a csillagokat a plafonon? Világítanak a sötétben! A te szobád is megvan, de amíg nem jössz, ott tartjuk a téli ruhákat nyáron, meg a nyári ruhákat télen. Meg minden mást, ha vendégek jönnek. Már nem szokták megkérdezni, hogy akarok-e kistesót, és anyunak sem mondják, hogy most kéne még gyorsan összehozni egy gyereket, amíg még fiatal. Pedig szerintem anyu most is fiatal.

Megmutatom a hátsó kertet is, az sokkal izgalmasabb. Például. Itt a hinta, ha magasra hintázol, olyan, mintha repülnél! Ezt a várat apu nekünk építette, csak vigyázz, mert a harmadik foka a létrának letörött. Felhoztam a kincseimet ide. Ha nem leszel undok, neked adom, amelyik már nem kell. Itt senki se lát, és te se látsz senkit. Egy igazi bunki. Szeretnék itt is aludni egyszer, de egyedül félek. Veled nem félnék. Apu azt mondta, hogy már sokszor visszafordultál, és hogy ne nyaggassam anyut ezzel. Megint elment a baba, anyu ezt mondta a telefonba a legjobb barátnőjének, véletlenül meghallottam. Szerintem nem kéne, hogy elmenj, mert mi még mindig tökre várunk, én például. Ha a ráktól félsz, az csak a kutyákra veszélyes, meg talán a nénikre. Jó, nem túl menő, hogy szemétdombra épült a házunk, de azért nem olyan rossz, nem is látszik. Csak az ilyen öregek emlékeznek rá, hogy mi volt itt régen, mint a cukrászdás bácsi, de ő legtöbbször a sütikről beszél, hogy már az sem a régi, mert most mindenki a mindenmenteset kéri, az meg minek.