Döntős alkotások

2023 2022 2021 2019 2018 2017

Lackó Gábor: A megállóban

Biztosan észrevetted, hogy bámullak egy ideje. Az a helyzet, hogy nem tudom levenni rólad a szemem, és mostanáig azon filóztam, hogy hogyan szólítsalak meg. Arról lenne szó, hogy ha megengeded, elkísérnélek egy darabon. Hatvan évről lenne szó mindössze, kölcsönös szimpátia esetén max hetven.

Mivel ritkán jár ez a busz, ha érdekel, felvázolnám a várható programot. Egy darabig járunk, aztán összeköltözünk. Egyelőre nálam laknánk. Kicsit szűkösen, de azért elférünk valahogy. Ha azt akarod, hogy inkább én jöjjek hozzád, részemről annak sincs akadálya. Ez úgyis csak ideiglenes, mert ahogy jönnek a gyerekek, mindenképpen nagyobb lakás kell majd. Három gyerekre gondoltam, ha összejön, két fiú, egy lány, vagy fordítva, de tulajdonképpen mindegy is. Rendben, a nevüket te választod. Szerencsés esetben a lányok rád hasonlítanak majd, a fiúk meg rám. Vagy fordítva. Mellesleg, ha gondolod, közben össze is házasodhatnánk.

Pályakezdőként eltökélten megfogadjuk, hogy sohasem fogunk megalkudni. Aztán apránként mégiscsak, és észre sem vesszük.

Lakásra hajtunk, de aztán inkább építkezünk. Minden határidő csúszik, nem látjuk a végét, és úgy érezzük,maga alá temet bennünket a sóder, a mész, a káosz. Belefáradunk, minden lényegtelen hülyeségen összebalhézunk.

Folyamatosan aggódunk: gyerekbetegségek, egyik kamaszkor a másik után, ez a gyerek reménytelen, legalább ne drogozzon, aztán büszkén feszítünk a doktori védésén.

Beleszürkülünk a rutinba. Előfordulhat, hogy valamelyikünk megbolondul, beleszeret valakibe, és el akar válni. Igen, hiába nézel így, veled is megeshet, meg velem is, kísértéseknek vagyunk kitéve. Aztán egy idő múlva ráébredünk, hogy mi ketten mégiscsak összetartozunk, hiszen annak idején, azaz éppen most, nem véletlenül szólítottalak le a buszmegállóban. Te meg nem véletlenül hallgattad türelmesen végig azt a fárasztó szöveget, amit éppen előadok. Megint egymásra találunk, és többé sohasem hagyjuk el egymást. Egyre könnyebben megy ahogy megszűnnek a kísértések.

Esetleg kapok majd egy vonzó amerikai állásajánlatot, el akarom fogadni. Te viszont nem tudod itthagyni a beteg szüleidet, ráadásul szereted a munkádat, bár a főnököd idióta. Meg különben sem érdekel Amerika. Vagy fordítva: te akarsz elmenni, én pedig maradni, holott az én főnököm is kretén, mint mindegyik. Aztán mi is főnökök leszünk. Valamelyikünk úgy érzi, hogy itt nem lehet élni, a másik meg azt, hogy ő meg csak itt tud élni. Érvként azt hozza fel, hogy itt félszavakból is megértik egymást, kint meg teljes szavakkal is félreértik. Hosszú huzavona után maradunk, de megbánjuk. Vagy elmegyünk, de megbánjuk. Aki maradni akart, nem akar majd hazajönni, de aztán mégis, akinek meg mehetnékje volt, azt honvágy gyötri. Hiányzik a szilvásgombóc és a gyulai kolbász. Hazajövünk.

Ötven felé majd pocakot eresztek, éppen csak amekkorát a megállapodott férfiak. Pedig hetente focizom a haverokkal, viszont utána sörözünk. ’Ja, és kopaszodni kezdek, viszont nem fogom egyik oldalon megnöveszteni a hajamat, hogy átfésüljem a fejem búbjára.

Az unokák majd bearanyozzák az életünket, bár lestrapálva időnként úgy érezzük, kissé túlzottan is.

Már beszéd nélkül is megértjük egymást, kitaláljuk egymás gondolatait. Szerencsére nem mindet. Ettől függetlenül mindent többször elismétlünk, biztonság kedvéért egyre hangosabban.

Sajgó lábunkkal olyan lassan mozgunk majd, hogy ha nem húznánk magunk után a banyatankot, távolról tai chinek tűnhetne, de én mindig ugyanannak a könnyű léptű, sudár gazellának foglak látni, mint amikor először ̶ azaz most ̶ megpillantottalak. És nem azért, mert megromlott a látásom.

Aztán elérkezik a nap, amikortól nem kísérlek tovább.

Ennyi lenne, köszönöm, hogy végighallgattál. A szemedből látom, hogy tetszik, úgyhogy akár kezdhetjük is. Én Gyuri vagyok, és te?

Még csak annyit, hogy majd a lányunk lelkére kell kötni, hogy ne álljon szóba idegenekkel.