Döntős alkotások

2022 2021 2019 2018 2017

Kiss Barbara: A Hideg és az idegen

A csípős szél az inge alá kapott. A kezei reszkettek, ahogy a fagyos korlátba kapaszkodott és lenézett a lábai alatt hullámzó feketeségbe. A hídon sorakozó lámpák sárga fénye nem érte el az örvénylő folyó felszínét. A pesti rakpart felől kiabálás és üvegcsörömpölés hallatszott, talán az a két hajléktalan vitatkozott össze, akik mellett idefele elhaladt. Nem érdekelte, már semmi nem érdekelte. Csak hideget érzett. A rücskös fémre fonódó ujjai végétől, teste minden szegletén át, a legtitkosabb emlékéig, nem volt más csak maró, kegyetlen hideg. Lehunyta a szemét.

Tedd meg – súgta neki a Hideg. – Tedd meg, és elmegyek.

Lecsúsztatta az egyik lábát a híd széléről, és hagyta lógni a sötétség felett.

Még egy lépés. Egyetlen, könnyű lépés és megszabadulsz tőlem – ígérte neki a Hideg.

Bal kezének kisujjával elengedte a korlátot, a gyűrűs és a középső követte a mozdulatot.

- Jó estét.

Az ujjai visszaugrottak a fémre és oldalra kapta a fejét. Egy férfi állt a korlát túloldalán, alig egy lépésnyire tőle. Hogy nem hallotta a közeledtét?

- Jó estét – ismételte az idegen.

Megköszörülte a torkát.

- Jó… jó estét.

- Szép éjjelünk van, nem gondolja? – kérdezte a férfi mosollyal az arcán, és kikönyökölt a korlátra.

Nem felelt. Lenézett a lábára, ami még mindig a semmi felett lógott.

Ugorj – hallotta a Hideg hangját. – Ugorj és vége lesz. Megígértem, emlékszel?

- Ugrani készül, jól gondolom?

Az idegen áthajolt a korláton és lebámult a sötétségbe.

- Jól gondolja.

A férfi csettintett a nyelvével.

- Nem is olyan könnyű, igaz? Eldönteni, hogy megteszi, megtervezni, kiválasztani a módot és az időt, az a könnyebbik része. De megtenni az utolsó lépést, nos, az nehezebb, mint sokan gondolnák.

Nem felelt.

Téved – hallotta ismét a Hideget. – Nem tudja, miről beszél. Csupán egyetlen lépés.

- Család, barátok? – kérdezte a férfi.

- Nem számít.

- Se kutya, se macska? Esetleg egy hal?

Megrázta a fejét.

- Kár – sóhajtott az idegen. – Pedig a halat akár magával is vihette volna.

Zavarodottan nézett vissza a férfira.

- Nagyobb eséllyel élné túl a zuhanást, mint ön. De ebben azért nem vagyok biztos.

- Ki maga? – kérdezte az idegent.

- Valaki, aki nem jártas sem a fizikában, sem a halak anatómiájában.

- Ki maga? – ismételte, ezúttal határozottabban.

- Nekem teknősöm volt. Vicces kis jószág – kuncogott a férfi, majd folytatta. - De hogy megválaszoljam a kérdését, nem vagyok senki. Csak egy éjszakai járókelő.

- És mit akar tőlem?

- Hát nem egyértelmű?

- Nem igazán.

- Bocsánat, pedig igyekeztem. Azt szeretném, hogy azt a semmibe lógó lábát szépen tegye vissza a másik mellé, és átmásszon ide hozzám, a korlát biztonságosabb oldalára.

- Érdekesen kommunikál, mondták már magának?

- Többször is, de sosem értettem, mire gondolnak.

- Mit érdekli magát, hogy ugrom-e vagy sem? Azt sem tudja, ki vagyok.

- Valóban – bólintott a férfi némi töprengés után. – Akkor további szép est… perceket!

Az idegen ellökte magát a korláttól, és elindult a pesti rakpart felé.

- Várjon – szólt utána. – Kérem.

A férfi megtorpant és szemtelen vigyorral az arcán, megfordult.

- Talán meggondolta magát?

- Én… nem tudom.

Ugorj – hallotta újfent a Hideg suttogását, ám gyengébben, mint korábban.

Az idegen egyetlen gyors lépéssel átszelte a köztük lévő távolságot. A korlát jeges fémjébe kapaszkodó kezére tette a kezét és finoman megszorította. A bőre meleg volt.

- Az ugrás nem fogja elűzni – súgta a férfi, a hangja most először komoran csengett. – Tudom, mit ígért, de hazudik.

- Honnan…

- Nem messze innen van egy jópofa kis kocsma. A sörük vizezett, amiért egyszer bizonyára elnyerik méltó büntetésüket, de a melegszendvicsük, nos, az valami mennyei, talán a szerecsendió a titka. De odabent kellemes meleg van. Mit szól, csatlakozik?

A Hideg néma maradt, és ő még utoljára lenézett a sötétségbe, majd óvatosan átmászott a korláton. Az idegen csak akkor engedte el a kezét, mikor már mellette állt.

- Honnan tudta? - kérdezte, mire a férfi csak legyintett.

Átkarolta a vállát és együtt elindultak a rakpart felé.

- Én leugrottam – felelte.