Döntős alkotások

Boór Bernadett: A Misziszipi-válság

Amíg öltözködtem, nem tudtam másra gondolni. Aztán amikor kiléptem a fagyos levegőre, még eszembe villant, de mióta elindultam, már másra figyelek. A teret átszelve megakad a szemem a hatalmas karácsonyfán. Tele van aggatva színes ajándékdobozokkal. A gyerekek mosolyogva mutogatnak rá, de én már nem hiszek a csodákban, tudom, hogy belülről üresek. A séta jót tesz, míg a bátyám lakására érek, a hideg egészen eltereli gondolataimat a Misziszipi-válságról.rnAhogy megérkezem, bátyámnak nyújtom a kutyát, és a bort, hoztam azt is, hangulatlazításnak. Bár lehet, talán jobb, ha nem lazítjuk el túlságosan a szüleinket. Bátyám tanítgat a jó emésztés megalapozására, ami szerinte a jó lelki állapotot egyenesen hozza magával. Megfelelően összeválogatott fűszerek, és slow eating a kulcsa mindennek. Lassan kell enni, hogy a falat szépen összeőrlődjön. Így lesz a legjobb a belünknek, és a bél-agy összeköttetés miatt talán még a ma este is gördülékenyen fog menni.rnEszembe jut, hogy nem hoztam gyömbért, pedig a tökéletes ízharmóniához, legalábbis bátyám szerint, az kell. Leszaladok a boltba. Tolonganak az emberek. Mindenki feszült. Gyorsan végigkacskaringózom a sorokon, megállok a fűszerek előtt. Itt a gyömbér. Egy zacskó kiszakadhatott, látom, ahogy végigpergett az alatta lévő polcokon, kisebb-nagyobb homokszínű kupacokat hagyva maga után. Belenyúlok az egyik kis halomba, ahol megakadt a lepergő por. Nagyon puha. Olyan, mint gyerekkorunkban a homok a kert végében. Ha jó volt az idő, a bátyámmal változatos tájakat készítettünk a műanyag dinóknak. Egy magaslati pontra zászlót tűztünk ki, innen eredt a Misziszipi. Gondosan előkészítettük a medrét, már csak a víz hiányzott. A dínók le akartak csónakázni a sebes folyású patakon, de víz híján csak álltak a parton. A kerti csap még zárva volt. Anyám a teraszon teregetett, közben maga elé puffogott. Apám a házból időnként kijött, szemét anyámra meresztve kiabált, ilyenkor anyám is rákezdte, aztán visszament. Bátyám és én nem mertük megkérni őket, hogy nyissák meg a csapot. Azt gondoltam, talán a dínók hibája. Mert túl későn jöttek. Vagy túl korán. Megpróbáltam felsorakoztatni őket valami szép rendben, ahogy apa szokta, hátha akkor meglátja, és segít. De nem hagyták abba. A dínók kudarcot vallottak. És aztán ebéd lett, és el kellett hagyni a Misziszipi-forrást.rnEgy pár van előttem, gyerekkel a bevásárlókocsiban. Láthatóan idegesek, már fojtott hangon veszekszenek egymással. A gyerek csak nézi őket kerekre nyílt szemmel. Amikor a férfi a nő fölé magasodva felemeli a hangját, sírni kezd. Egyikük sem veszi észre a gyereket. Máskor érdekelne, hogyan folytatódik a jelenet, hogy megnyugtatják-e, vagy a gyerekre is ráordítanak majd, hogy mit hisztizik. De most erről is a Misziszipi-válság jut eszembe és inkább másik kasszába állok.rnMiután meghoztam a gyömbért, a húskloffolást osztja rám bátyám. Csapkodom a rózsaszín rostokat, beleremeg az egész pult. Olyan vagyok, mint egy bíró. Vajon van még a tárgyalásokon kalapács? A tárgyalást berekesztem. A két gyermek az anyánál lesz elhelyezve. Láthatás minden második hétvégén. Amikor elmondták nekünk, majd magunkra hagytak, a bátyám rám nézett és azt mondta: Érted? A Misziszipi-válság eszkalálódott. Furcsán nevetgéltünk rajta.rnAmikor közelít a megbeszélt időpont, előveszem az ünnepi terítéket. 4 bordó lapostányér. A szalvéták arany színűek, mint a tányérok szegélye. Egy szarvasos díszt is vettem, mert 20 éve nem ünnepeltünk együtt.rnAz utolsó simításokat bátyám végzi el az ételen. Közben a szakácsművészetére próbál tanítgatni. Óvatosan a fűszerekkel, kontárkodom bele, vannak olyan ízek, amik nem passzolnak egymáshoz, ütik egymást! Vagy csak nincs elég idejük összeérni, teszi hozzá bátyám. Sorban szórja bele a fűszereket a levesbe. Kurkuma, a bátyám, szuperegészséges. Szerecsendió, ez vagyok én, nagyon kemény. Az erős pistát és a citromot majd mindenki saját szájíze szerint adagolja. Nem kerülnek a levesbe, még összevesznének.rn