Döntős alkotások

Dockál Míra: Harmadik sor

Harminchét éves voltam, amikor egy mesterséges intelligencia először vitatkozott velem a gyerekkoromról.rnrnA program neve Archive volt. A reklám szerint képes volt összegyűjteni az ember digitális múltját: fényképeket, videókat, emaileket, üzeneteket, felhőben porosodó dokumentumokat. A végén idővonalat készített az életedről. Kíváncsiságból fizettem elő.rnrn– Melyik a legkorábbi emléke? – kérdezte.rnrn– Hatéves voltam – válaszoltam. – Apám nem jött el az iskolai ünnepségemre.rnrnEzt a történetet százszor elmeséltem már. Barátoknak, szerelmeknek, egyszer még egy pszichológusnak is. Ez volt az a pillanat, amikor megtanultam, hogy nem vagyok fontos.rnrnA képernyő néhány másodpercig gondolkodott.rnrn– Nem találtam erre utaló bizonyítékot.rnrnElmosolyodtam.rnrn– Nem minden van fent az interneten.rnrn– Igaz – írta vissza. – Viszont az ünnepségről van egy videofelvétel. Szeretné megnézni?rnrnNem válaszoltam rögtön. Valami megfeszült a mellkasomban, az a fajta feszültség, amit az ember akkor érez, amikor már tudja, hogy valamit meg fog tudni, és még visszacsinálhatná, hogy ne tudja meg. rnrnNéhány másodpercig csak néztem a képernyőt. A kurzor a "Megnézem" gomb felett állt. Arra gondoltam, hogy ha most becsukom a laptopot, minden marad, ahogy volt. Harminchét év. Ez elég hosszú idő ahhoz, hogy az ember megszokja a saját emlékeit.rnrnRákattintottam.rnrnA videót egy régi kazettáról digitalizálhatták évekkel korábban. A kép szemcsés volt, a hang sistergett. Gyerekek szavaltak. Szülők ültek műanyag székeken, kezükben összehajtott műsorfüzet. A kamera egyszer végigsiklott a termen, lassan, szinte unott mozdulattal, mintha a kamerás maga sem tudta volna, mit keressen.rnrnMegláttam.rnrnA harmadik sorban ott ült az apám.rnrnMegállítottam a felvételt. A kép befagyott. Visszatekertem. Újra elindítottam.rnrnOtt ült. Ugyanabban a barna dzsekiben, amelyikre emlékeztem. Kicsit előredőlt, a kezét összekulcsolta az ölében. A tekintete fáradt volt, de figyelt. Ott volt valami az arcán, amit nem tudtam pontosan megnevezni. Nem boldogság. Valami csendesebb annál.rnrnAztán lassan eszembe jutott valami.rnrnNem arra emlékeztem, hogy nem jött el. Arra emlékeztem, hogy amikor vége lett a műsornak, nem találtam. A többi gyerek már a szülei között szaladgált. Én az ajtónál álltam, és kerestem a barna dzsekit.rnrnNem láttam.rnrnMost, harminchét évesen, a képernyő előtt ülve ezen akadtam meg. Nem azon, hogy nem jött el. Hanem azon, hogy ott volt, és mégsem találtuk egymást. Ugyanabban a teremben voltunk, és valahogy mégis külön. Ez valamiért rosszabb. Ha nem jött volna el, legalább tudnám, hova tegyem. De így csak annyi van, hogy ott ült a harmadik sorban, én meg az ajtónál álltam, és egyikünk sem találta meg a másikat.rnrnLehet, hogy ő is keresett.rnEzt a gondolatot most engedtem be először.rnrnNyolc éve nem beszéltünk. Nyolc éve halt meg. Nem mentem el a temetésre, mert haragudtam rá, és mert azt hittem, a távolmaradás az egyetlen dolog, ami még az enyém.rnrnMost ültem a képernyő előtt, és néztem egy szemcsés felvételen azt az embert, aki ott ült a harmadik sorban.rnrnAki ott volt.rnSokáig nem mozdultam. A képernyő fénye ott maradt az arcomon. Valahol a lakásban csöpögött egy csap, és eszembe jutott, hogy meg akartam javíttatni, de aztán megszoktam a hangját. Az ember sok mindent megtud szokni.rnrnAz Archive továbbra is várt. A kurzor villogott.rnrn– Szeretne valamit megjelölni az idővonalán? – kérdezte.rnrnNem válaszoltam.rnrnKinéztem az ablakon. Az utca üres volt. Valahol egy kutya ugatott, aztán elhallgatott.rnrnApámra gondoltam, de nem arra, akire harminc éve haragudtam. Arra az emberre gondoltam, aki felvette a barna dzsekijét, kiment a hidegbe, leült egy műanyag székre, és végignézte, ahogy a fia szaval.rnrnAkit soha nem fogok megkérdezni, hogy miért nem jött oda utána.rnrnAkit soha nem fogok megkérdezni, hogy emlékszik-e egyáltalán arra a napra.rnrnElőször életemben nem voltam benne biztos, hogy haragszom rá.