Döntős alkotások

Koch Márta: Halni vagy nem halni

Jaj, neeee már! Most haltam meg. Itt fekszem a poros padlón. Ez lehet a baj. A por. Elfelejtettem az orrsprayt. Ez van, ha rohanok. Nem baj, nem olyan sok idő. Kibírom. Volt ettől rosszabb is. Például amikor kint felejtettem a kardot a párbaj előtt. Egy pillanatra még a szövegemet is elfelejtettem. De senki nem vett észre semmit. Mondjuk ehhez kellett, hogy Mucika észnél legyen. Most ő sem segíthet. Ha legalább háttal haltam volna meg. De nem. Az az eszement Tölgyesi ragaszkodik hozzá, hogy látható legyen az arcunk.rn Megőrülök! Ha legalább csak egyszer felhúzhatnám az orromat. Vagy megdörzsölhetném. De neeeeem lehet. Édes istenem, mennyivel egyszerűbb lenne háttal halottnak lenni. Ha a kezemet nem is emelhetném, de óvatosan fintoroghatnék. Nyerhetnék néhány percet. Csőtönyi még Zalavárival dumál. Hol van még a vége? Talán, ha megpróbálnék arra koncentrálni, amit mondanak:rn “Ti pedig, akik sápadtan remegtek,rnmint néma szereplők egy színpadon,...”rnNéma szereplő. És teljesen mozdulatlan. Mert már kinyiffantam. De annyira tekeri az orrom. A mi is? Hányféle szót ismerek rá? Tüsszenteni, prüszkölni, aztán ott van még a trüsszögni és a trüszkölni. Bár ez a kettő majdnem ugyanaz. Az unokahúgom szerint trüszizzni. Mindjárt meg is lesz. Egy nagy levegővétel segítene, vajon? Zalavári nyúvadj már ki! Na, végre! Csőtönyi te is!rnEzek a hirtelen zajok nem esnek jól. Szólnom kell a Tölgyesinek, hogy vegyük halkabbra az effekteket. Nyugi. Csak az orrnyálkahártyám védekezik a por ellen. Nehogy már ne legyek erősebb, mint az orrnyálkahártyám! Ha legalább kinyithatnám a szemem. Nyitott szemmel nem lehet tüsszenteni. Ha ezt most kibírom, javasolni fogom a Tölgyesinek, hogy a szemem inkább felakadjon, mint lecsukódjon. Az még drámaibb is.rnJó lett volna, ha Shakespeare ismeri Csehovot. Akkor beleférne egy-két tüsszentő hulla. Bezzeg a Babszem Jankóban három évadon át borsot szagoltam minden délután, hogy eleget tudjak tüsszenteni. Erre most inkább nem kellene gondolnom. És ha összeszorítom a fenekem?rn“Az ifjú Fortinbras jön győztesenrna lengyel harctérről,...”rnÉs minden lépésével felkavarja a port. Hogy maradt volna inkább Lengyelországban!rn Tényleg százötven kilométerórával tüsszentünk? Szerintem ez egy baromság. Én azzal is megelégednék, ha eggyel kiengedhetném végre ezt az izét az orromból. Mondaná vajon valaki, hogy egészségemre? Most már a könnyem is folyik. Egy könnyező hulla. Milyen drámai. Az első sorban ülők vajon látják, hogy küzdök? Mondjuk a reflektor nem rajtam van. Annyira sötétben mégsem vagyok, hogy észrevétlenül megvakarjam az orrom.rn Na, végre, Csőtönyinek is annyi. És még mindig van öt perc. rnÖt perc.rnEgy örökévalóság. Ezer hangya rohangál az orrnyergem alatt. Lehet, hogy tényleg hangyák másztak ki a deszkák közül? Jó lesz, ha a Tölgyesi gondoskodik egy alapos takarításról. Itt fetrengek estéről estére a porban, a koszban, a fél magyar rovarvilágban. Ez nagyon méltatlan. Mondjuk, ha én játszhatnám Hamletet, az más volna. De a Tölgyesi szerint ahhoz már öreg vagyok. Szerintem meg ő öreg ahhoz, hogy a Csőtönyi anyját kerülgesse.rn Meggyesi tanárnő mintha azt magyarázta volna, hogy a tüsszentés reflex. Szarban vagyok. És ha most alakul ki a porallergiám? Akkor még nagyobb szarban vagyok. Kifolyik a szemem, úgy fáj az orrom. Jövő héttől szabadtér. Mi lesz velem? A Csőtönyinek miért nem viszket az orra? A Zalavári is úgy fekszik, mintha tényleg meghalt volna.rnAz agyam is viszket. Fogalmam sem volt, hogy az agy is tud viszketni. A fülcsillóim is. Meg a foggyökereim. Mi lenne, ha egy utolsó rándulásnak álcáznám. Mondjuk pont miközben a Szegedi nyomja, hogy “kiváló király lett volna belőle”. Amire rátüsszentenek, az igaz. Nemde? Amúgy sem bírom a Szegedit. Igazi pojáca. Egy beképzelt majom. Azt hiszi, minden róla szól. Tutira azt gondolná, hogy direkt csináltam. Borsot törtem az orra alá. Hehehe!rnBoooors! Neeeeee!