Döntős alkotások

Murinkó Szilvia: Hatékonyság a horizonton

Kovács Lajosné Erikának, a harmadik emeleti HR-igazgatónak a keze kizárólag a tömeges leépítések aláírásakor bizonytalanodott el. Nem volt az a típus, akit a külső körülmények könnyen kibillentettek a fókuszból. De amikor reggel nyolckor a cégcsoport központi szervere felmondta a szolgálatot, mert egy kóbor harckocsi áthajtott a transzformátorházon, Erika keze észrevehetően remegett, miközben átváltott a mobilnetre.rnrnOdakint, a Lechner Ödön fasoron teljes volt a káosz. Meteorok csapódtak a Duna-parti irodaházak közé, két kigyulladt BKV-busz között pedig valaki még parkolójegyet ellenőrzött. A rádiós találgatások szerint a civilizációnak délután hatra hivatalosan vége szakad.rnrnErika éppen a dugóban való elindulást fontolgatta, amikor csipogó órájára pillantott. Három óra múlt öt perccel. Negyedórája volt a negyedéves zárásig. Dacosan megigazította a szemüvegét, és kiküldte a kötelező Teljesítményértékelő kérdőívet.rnrn„SÜRGŐS – Határidő: 15:45! Kérlek, vegyétek komolyan, a bónuszok múlnak rajta!”rnrnA negyediken, a másnapos Péter éppen az asztala alá bújt, mert egy repeszdarab vitte el a monitorsorát. A telefonja pittyent. Az első reakciója a hisztérikus nevetés volt. Miért töltene ki egy háromoldalas értékelést a csapatmunkáról és a személyes fejlődési mérföldkövekről, amikor az égbolt éppen lángoló vörösbe fordult? A kijelző fényében akaratlanul is eszébe jutott a tegnap esti részeg csókja a pénzügyes Zitával. A tűzriadó vijjogása percenként ismételte, hogy a liftek használata vészhelyzetben tilos.rnrnMegállt a levegőben a keze. Mi van, ha a meteor mégis elvéti a Földet? Mi van, ha a kormány holnap reggelre stabilizálja a helyzetet, és hétfőn be kell jönni dolgozni? Ha nem tölti ki, Erika hétfő reggel nyolckor ott fog állni az asztalánál, és levonja a cafeteria-keretét. Péter remegő ujjakkal gépelni kezdett:rnrn„A negyedéves célokat az infrastrukturális nehézségek ellenére is 100%-ban teljesítettem. Krízishelyzetben a prioritások felállítása zökkenőmentes volt.”rnrnHárom óra tízkor az üvegajtó halkan megnyikordult. Egy biciklis futár lépett be Erika irodájába. A neon sárga esőkabátja véres volt, a sisakja félrecsúszott, egyik kezével a vállát szorította. Erika felnézett a monitorból.rn– A szomszédba rendelték az ételt – mondta automatikusan.rn– Nem étel – suttogta zavartan a fiú. – Csak bemenekültem. Odakint lövöldöznek. És az ég… látta az eget? Tűzvörös.rnErika a fiú reszkető kezére nézett, aztán az íróasztalára. Felállt, hogy töltsön neki vizet.rn– Ilyenkor fontos a reziliencia… - kezdte Erika, de a fiú már a tűzlépcsőn szaladt. Egy pillanatig állt még az üres pohárral. rnrnA Logisztikán tizenkét kolléga egyszerre kapta meg az értesítést. Odakint éppen egy „Anarchiát” kiáltó motoros banda próbálta felgyújtani a mélygarázs lejáróját. A logisztikusok egymásra néztek. Senki nem szólt egy szót sem. A billentyűzetek egyszerre kezdtek el csattogni. „Fejlődési területem: Időmenedzsment stresszhelyzetben.”rnrnFél négyre mindenki visszaküldte a dokumentumot. Az IT-s fiúk az égő szerverszobából, az ügyfélszolgálatos lányok pedig a tetőről, a mentőhelikopterre várva pipálták ki az elégedettségi indexeket. Három óra ötven perckor befutott az utolsó kitöltés is a marketingről.rnrnErika könnyező szemmel olvasta a tökéletes teljesítménymutatókat. Ha lenne hétfőn vezetői értékelés, ezért biztosan rekord bónuszt kapna. A kitöltési hajlandóság elérte a rekordmagas 91%-ot. Ekkor az automatizált AI-rendszer lefuttatta az aggregált negyedéves elemzést. Erika képernyőjén felvillant a stratégiai javaslat: „Az elemzés sikeresen lefutott. A fokozott mortalitási környezet javította a határidő tartási mutatókat, a munkavállalói együttműködés krízishelyzetben 97%-kal nőtt. Gratulálunk a teljesítményéhez. Kérjük, értékelje a HR-rendszer munkáját 1-től 5-ig. További szép napot!”rnrnErika ujja megállt a görgetősáv felett. Hirtelen egyetlen vállalati szabályzatot sem talált a fejében arra, mi a teendő, ha a horizont vakító fehér fénnyé változik.rnRákattintott az 5-ös gombra.