Délelőtt fejezte be az Alkonyatkor Toszkánában című regényt. Becsukta a könyvet, és finoman letette a horgolt terítős asztalra. Gyengéden végigsimított a borítón. A könyv főszereplői nem fiatalok voltak, hanem két magányos idős ember, akik egymásra találnak a toszkán tájon, és közösen létrehoznak egy pezsgőkészítő manufaktúrát. Imádta a pezsgőt, bár egész életében háromszor ivott csak. Először a gyárban, amikor a műszakvezetőnek gyereke született. Másodszor az esküvője után, Szovjetszkoje Igrisztojét. Harmadszor pedig pár éve egy francia pezsgő-kóstoló volt a hipermarketben.
Felállt, és puha talpú papucsában kicsoszogott a konyhába. Felpattintotta a borsókonzerv tetejét, és ez felidézte benne a regény végét. Amikor az idős, de életerős, széles vállú férfi cinkosan ráhunyorgott a gyönyörű, második virágkorában lévő nőre, és együtt bontották ki az első közös pezsgőjüket. Ahogy kevergette a borsófőzeléket, képzeletben a lankás, toszkán tájon állt. Tágra nyílt karokkal magához ölelte a napfényt, a széna illatát, és eggyé vált a tájjal.
Amikor kész lett az ebéd, leült a kockás, viaszkos vászon terítővel borított asztal mellé, és megebédelt. Maga elé meredve jól megrágott minden falatot. Mosogatás közben elhessegette az olasz táj képeit a fejéből, főzött egy erős feketét a kotyogós kávéfőzővel, amit az ura még Csehszlovákiából hozott 1976-ban. Kényelmesen leült a karosszékbe, hogy megfejtse a női magazin keresztrejtvényét. Ekkor pillantotta meg a hirdetést. Levendulával borított réten, lankás dombok között állt egy csodás, hosszú hajú nő, fehér ruhában, kitárt karokkal. Mintha az egész világot ölelné magához. Alatta állt ez a szöveg: „Felejtse el a gondokat! Utazzon az álmok földjére, Toszkánába! Kedvezményes ár: mindössze 280.000 Ft! A kedvezmény március 22-ig érvényes”
Aznap március 22-e volt, és a bankszámláján 280.000 Ft lekötött összeg gyűlt össze. Ez volt a vésztartaléka orvosra, temetésre, több, mint hét éve minden hónapban 3000 Ft-ot tett félre.
Még soha nem volt külföldön élete 65 éve alatt, de még a Balatonnál sem. Nem engedhette meg magának, hogy hiábavalóságokra fecsérelje az idejét, és a pénzét. Hiúság és önzés lett volna, ezeket a tulajdonságokat pedig ő megvetette. Azon a napfényes délutánon azonban naftalin szagú lakásába betolakodott a levendula és a toszkán napfény illata. Hirtelen úgy érezte, hogy szobája falai eltűnnek, és elakadt a lélegzete a szabadság rázuhanó tágasságától.
Fél háromkor kapkodva harisnyát és szoknyát húzott, magára kanyarította világosbarna ballonkabátját, és elindult a bankba a pénzéért. Négy buszmegálló volt a város központ, a busz azonban pont akkor indult tovább a megállóból, amikor kifordult a sarkon. Így a séta mellett döntött. Elképzelte, ahogy az utazáson majd egy magányos férfi mellé kerül a buszon, akinek jól esik majd az ő társasága. Talán együtt ők is létrehoznak egy toszkán gazdaságot, és olíva olajat, vagy sajtot készítenek.
Odaért a bankhoz, de a fotocellás ajtó nem akart nyílni. Eltávolodott, majd újra közelített, de az ajtó zárva maradt. Nyújtózkodva próbált bekukkantani, ekkor látta meg a ZÁRVA táblát. Péntek volt, és a bank kettőkor bezárt.
Sírt. Halkan és gyorsan, hogy túl legyen rajta. Aztán megtörölte a szemét, keze végigszántott a homlokán, és érezte, hogy a mozdulattal kiűzi az utazás gondolatát fejéből. Lassan hazasétált. Otthon nekiállt gazolni a kertben, majd vacsorát főzött. Este jó filmet adtak, a kedvenc színészével a főszerepben.
A szobája falai a helyén voltak, és nem is tűntek el többet.
