A hétvégén kirándulni mentünk anyával és apával. Miután elfáradtam, felülhettem apa nyakába és útközben lovakat is simogattunk, meg anya le tudott fényképezni egy mókust, amelyik épp egy mogyorót vitt fel egy fenyőfára. A kirándulás végén háromgombócos fagyit vettünk, én egy vaníliát és két csokit kértem, anya még cukrot is kapott az övére! Így feküdtünk fagylaltozva a fűben és egy medve alakú felhőt bámultunk.
Nálunk minden rendben van.
Anya tegnap elkeverte apa kedvenc ingét, ezért apa egy kicsit kiabált, de estére már kibékültek és azt kérdezték tőlem, hogy merre szeretnék nyaralni. „Írott-kőn!” – mondtam. Mert a Gabiék is ott voltak tavaly és azt mondták, hogy nagyon szép volt, meg annyira vicces neve van!
Nálunk minden rendben van.
Anya tegnap veszekedett egy kicsit apával, mert nem jó helyre tette el a vasalódeszkát, és ezért anya hajnalban véletlenül jó nagyot belerúgott. Erre apa azt mondta, hogy „a franc üssön ebbe a hóbelevancba, egy ilyen kis hülyeségen veszekszünk?”, és mérgében meglökte a vasalódeszkát, ami aztán ráesett a padlóvázánkra és összetört. Ekkor csendben fogta a kabátját és elment, vett egy másikat.
Nálunk minden rendben van.
„A rohadt életbe, még ez is!”, kiabálta apa, amikor meglátta az asztalon a parkolási bírságot, amit anyu tett oda, pedig nem is anyu volt a hibás: én kértem, hogy vegyen nekem csokit, mert jól sikerült a szereplésem. És mire kijött, az a bácsi már odatette a zacskót az ablakra, amiben aztán benne volt a csekk. Én nem tudtam, hogy azt teszi oda, különben mondtam volna, hogy miattam ment be anyu, de apa csak kiabált, hogy „mikor álltunk meg utoljára a bolt előtt?” Nagy sokára nyugodott csak meg. Akkor aztán az ölébe vett, megölelt és apuhangon azt mondta: „nem te vagy a hibás!”
Nálunk minden rendben van.
Amikor a munka után apu belépett a konyhába, anyu a kövön ült és sírt. Apu odament hozzá és kiszedett a kezéből egy kis papírcetlit, elolvasta, aztán szó nélkül kiment az ajtón. „Ki az az Ildikó?”, kiabálta utána anya, de apu nem válaszolt. Este aztán az egyik barátjánál aludt, ezért anyával közösen megnéztünk egy vicces filmet; csak anya nem nevetett, ezért egy idő után én is csak halkan, magamban mertem mosolyogni.
Nálunk minden rendben van.
Apával reggel megbeszéltük, hogy a hétvégén elvisz bobozni, és aztán már ment is, „sietnem kell!”, mondta, és láttam, hogy valamiért tényleg kapkod. Anya csak azután jött le az emeletről, miután apa elment, „itt volt apa!”, mondtam. Nem szólt egy szót sem, csak bement a konyhába és süteményt készített nekem az iskolai születésnapozáshoz.
Nálunk minden rendben van.
Már több napja nem tudott apa hazajönni, mert messze dolgozott, de ma itthon volt és hozott nekem egy vadonatúj telefont! „Most majd gyakrabban tudunk beszélni!”, mondta és megmutatta hogyan kell ujjlenyomatosan feloldani. Beállítottunk egy közös háttérképet és anyu számát is elmentettük, már három barátomat is bejelöltem, hamarosan meglesz az egész osztály!
Nálunk minden rendben van.
A bíróságon azt kellett mondanom, hogy én anyával szeretnék maradni, mert minden így lesz a legjobb. Aztán szomorúan odajött hozzám apa és azt mondta, hogy csak kéthetente láthatjuk egymást. Én nem is értettem, mit jelent ez a szó… Kéthetente, kéthetente, kéthetente, ismételtem magamban, de aztán rájöttem, megint csak viccelni akart. Mert most is itt eljött! És elmentünk Visegrádra a bobpályára, és bemutatta nekem Ildikó nénit, akivel együtt dolgoznak és egyébként egy bobozóbajnok, és azt mondta, hogy az összes trükköt meg fogja mutatni nekem.
Meg lehet egy nap alatt tanulni az összeset?
