Akkor sem örültek volna ennyire, ha maga Pókember ereszkedik le a legalább harminc éves kocsikkal közlekedő személyvonat beleégett mocsoktól homályos ablaka előtt.
- Adjátok oda a kalauznak a jegyet – mondta az anyjuk, a két gyerek pedig büszkén nyújtotta át a Miskolc óta kezükben szorongatott papírdarabokat.
- Vonatkísérő személyzet, jegyvizsgáló, most így hívnak minket - mondta mosolyogva a fiatal férfi, miközben gyakorlott mozdulatokkal olvasta le a jegyek kódjait. Kezében aprókat csippant a lézeres szerkezet. Sötétkék kabátja díszcsíkja aranylóan verte vissza a fülkés kocsi alig pislákoló lámpájának fényét.
A gyerekek minden mozdulatát áhítatos figyelemmel követték, és alig várták, hogy a kezükbe vegyék a lekezelt jegyeket, amikkel hetekig fognak felváltva utast és vonatkísérő személyzetet játszani otthon, miközben várják az újabb utazást. Ők nem játszóházba akartak menni, mint a kortársaik. Órákat töltöttek pályaudvarokon bámulva a mozdonyokat és igazi ünnep volt, amikor egy óránál hosszabb vonatútra is ideje volt a folyton dolgozó édesanyjuknak hétvégente.
A jegyvizsgáló az utolsó jegyet is kezelte, amikor szemöldökét ráncolva az anyára nézett.
- Hova is mennek maguk?
Az édesanya hangja megremegett, amikor kimondta az állomás nevét.
- Az baj – mondta a vonatkísérő és az asszony kezébe adta a jegyeket.
A mozdony áramszedője ekkor hatalmasat szikrázott, így egy pillanatra az egész, fehérre fagyott táj, hideg kék fényben villant fel, míg a kocsi belsejében, ha lehet, még tompábbá vált a világítás.
A gyerekek izgatottan bámultak ki az ablakon, hátha csinál még valami izgalmasat a mozdony. Aztán odabújtak az anyujukhoz, aki olyan sápadt lett, mint a jegyvizsgáló élére vasalt ingének gallérja, ami kikandikált a kék kabát alól.
- A késés miatt – dadogta a nő és összehúzta magán a kardigánját, mintha máris érezné a füzesabonyi állomás huzatos várójában töltött éjszaka hidegét.
- Nagyon sajnálom. Az IC miatt, amit a Tiszain bevártunk tíz perc késésben vagyunk, az egri gyors viszont csak 5 percet vár ránk. Ha így marad, le fogják késni a csatlakozást és ma már nincs több vonat Rákosligetre.
A kocsiban egy pillanatig csak a kerekeknek ütemes kattogását lehetett hallani.
Aztán a jegyvizsgáló egy hirtelen mozdulattal lehúzta a kabátja cipzárját, levette és kettéhajtva letette az ülésre.
- Van egy ötletem – mondta.
A mozdony gyorsítani kezdett. Kísérteties fehér fény töltötte be a januári éjszakát.
- Anya - szólalt meg a nagyobbik fiú izgatottan – anya, mi történik?
A jegyvizsgáló fehér ingében, kezében a mobiltelefonjával kilépett a vonat folyosójára és eltűnt.
A mozdony hirtelen fékezett. Aztán újra gyorsítani kezdett. A kísérteties fehér fény egyre gyakrabban villant fel a koszos ablaküvegen túl, miközben a kerekek végső erejüket megfeszítve kattogtak a síneken. A gyerekek izgatottan magyarázták az anyjuknak, hogy ilyen gyorsan még sosem mentek ezzel a régi szerelvénnyel, s milyen kár, hogy nem láthatják a sebességet, amit az új motorvonatokon már kijelző mutat az utasoknak.
Egy óra múlva az anya és a család öltözni kezdett.
A mozdony behúzott a kijelölt vágányra.
A Füzesabonyi Pályaudvar órája 20.32 percet mutatott.
- Elkéstünk - suttogta az anya.
A fülke ajtaja ekkor kivágódott.
A jegyvizsgáló fehér ingére meleg sárga fényt szórt a fülke alig pislákoló lámpája, mielőtt egy utolsót villant és kiégett benne az öreg izzó.
- Az egri gyors a 4-es vágányon várja magukat. Fussanak!
Két perccel később, a gyerekek a fényárban úszó modern motorvonat hatalmas ablakának nyomva az orrukat a sötétet fürkészték.
- Indulunk- kiáltottak egyszerre, mikor a vonat könnyed nekirugaszkodással elhagyta az ütött-kopott állomásépületet. A sötétben mintha egy aranyló fénycsík suhant volna el az ablak előtt.
Üdvözöljük utasainkat a MÁV-Start Budapest, Keleti Pályaudvar felé tartó gyorsvonatán. Köszönjük, hogy utazásukhoz a vasutat választották!
