Rudi igyekezett nem elhúzni a száját az üdvözlés hallatán. Felmérte a terepet. Minden vizes volt. Tisztítószerek illata terjengett a levegőben. Ez az első napja a kézi autómosóban. Laci fogja betanítani.
– Sportcipőben jöttél? Szét fog ázni. Holnapra szerezz be egy gumicsizmát!
– Nem fog abban fázni a lábam?
– Fázni fog, de legalább nem kell kidobnod a cipődet. Remélem, váltózokni van nálad!
– Nincs. Nem mondta a főnök, hogy kell!
– Joci nem szokott apróságokkal foglalkozni. Úgy működünk, hogy az ügyfél itt hagyja a kocsit és elmegy. Mi egy óra alatt kitakarítjuk. Mindig a porszívózással kezdünk.
Laci bekapcsolta az ipari porszívót. Kinyitotta az autó ajtaját. Először a hamutartót nyitotta ki a kocsiban és beledugta a porszívó csövét. A csőből csörömpölés hallatszott.
– A hamutartóban a legtöbb autós nem hamut, hanem aprópénzt tart. Először ezt szippantjuk ki a kocsiból. Miután a sofőr távozott, szétszedjük a porszívót és kivesszük belőle az aprót. Ebből kávézunk.
Laci Rudi kezébe nyomta a porszívót, aki lelkiismeretesen kezdte el takarítani az ülések kárpitját és a padlószőnyeget. Utána a műszerfalat törölgették le.
Becsukták az ajtókat és kívülről kezdték el mosni az autót. Rudinak a mosópisztolyról a ruhája alá csapódott a víz. A cipője és a zoknija teljesen szétázott.
– Nem szoktak a sofőrök reklamálni, ha eltűnik az aprópénz a kocsijukból?
–Kifizetnek egy vagyont a mosásért. Gondolod, érdekli őket egy kis aprópénz? Sokan tudják, hogy így szerezzük be a kávéra valót és direkt tesznek pénzt a hamutartóba. Utána mi is lelkesebben varázsoljuk szebbé a kocsijukat. Így adnak borravalót.
– Mióta dolgozol itt?
– Öt éve. Ide azért jönnek az emberek, mert éppen nincs más. Amint találnak jobbat, odébbállnak.
Rudi se akart hosszú távon itt dolgozni.
– Te is itt vagy öt éve!
– Nekem muszáj itt lennem! Joci nem jelent be senkit. Ha be lennék jelentve és folyószámlára kapnám a fizetésemet, nem készpénzben, a nagy részére rátenné a kezét a végrehajtó.
– Devizahiteles vagy?
Laci gúnyosan felnevetett.
– Rosszabb! Elvált. Nem vagyok hajlandó tartásdíjat fizetni a három gyerek után. Az ex-feleségem a válás után közölte, hogy egyik se tőlem van. Utána beperelt a tartásdíj miatt.
– Miért nem csináltatsz DNS vizsgálatot?
Laci a zsebébe nyúlt. Elővett egy féldecis üveget. Lecsavarta a kupakját és megitta az ócska löttyöt. Az üveget elhajította az autómosó mellé ültetett sövény mögé.
– Ahhoz józannak kell lenni. Én öt éve nem voltam az.
Piros Mercedes kanyarodott be az autómosó parkolójába. Jól öltözött ázsiai férfi szállt ki belőle. Odasétált Lacihoz és a kezébe nyomta az autó kulcsát.
– E! – mondta és elsétált.
Rudi értetlenkedve nézte a jelenetet.
Laci megivott még egy féldecit, amelynek üvegje szintén a sövény mögött végezte és elmagyarázta Rudinak, mi történt.
– Övé a szomszéd utcában a fél kínai piac. Nem beszéli a nyelvünket. Ha azt mondja, hogy „E”, akkor csak külső mosást kér, ha azt mondja, hogy „EE”, akkor mindent.
– Ha fél óránként jön egy autó, elég nagy lesz a forgalom! Hogy fogjuk győzni?
– Nemsokára jönnek a kollégák. Tudunk több autót takarítani egyszerre.
– Ők nem nyolcra jönnek dolgozni?
– Mind tudjuk, hogy Joci nem fog tíz óra előtt megérkezni. Három házzal lentebb van egy öregasszony, aki otthon árulja a pálinkát. Abba a zugivóba szoktak bemenni reggelente.
– Te miért nem mész velük?
– Valakinek ki kell nyitni a boltot. Én vagyok itt legrégebben. Joci rám bízza a kulcsokat. A fiúk szoktak nekem is hozni egy fél litert az öregasszonytól minden nap.
– Minden pénzeteket piára költitek?
– Ne aggódj! Neked még nem lesz rá pénzed! Az első öt nap ingyen dolgozol.
Rudi döbbenten nézett fel az autó csomagtartója mögül. Laci elmagyarázta.
– Az első öt nap azért ingyenes, mert ha összetörsz valamit egy autón, Joci ebből fizeti ki a tulajnak. Ha elmész innen, és nem törsz össze semmit, oda fogja adni.
– Tényleg?
Laci felröhögött.
– Dehogy! Még senkinek se adta oda! De miért kérdezel ilyeneket? Beépített adóellenőr vagy?
– Igen.
